Archive for November 2008

Mert vannak dolgok. Most éppen 7.


Hát itt lennének mind a heten. Igazándiból sokkal több mindent is össze tudnék itt magamról írogatni, de nem biztos, hogy sokakat érdekelne. A játékra Vesta hívott meg és tökre megörültem, hogy nem maradok ki, még akkor sem, ha hosszú hetekre ki sem nyitom errefelé a számat :))) Na szóval, lássuk:

1. A fotón is látható hogy a régi profilképpel ellentétben nem vagyok szőke. Illetve voltam, kb háromévesen, de akkor még göndör loknijaim is voltak, és mindenki azt hitte kislány vagyok. Most barna, ez a természetes, bár a fodrászom szerint ez inkább sötétszőke.. Több szerint is. Ebben nem tudok ítéletet mondani, lévén hogy szintévesztő is vagyok. A hajam egyébként olyan része az életemnek, amire nem sajnálom a pénzt. A világon elképzelhető minden ökörséget megcsináltam már a fejemmel. Voltam sötétkék hajú hónapokig, voltam rövid, voltam hosszú, ilyenkor vasaltam is, voltam szőke, vörös, fekete, melírozott, kb csak kopaszra nyirt nem még. Ki tudja, lehet, hogy az lesz a következő? :) 3 éve találtam rá a föld legjobb fodrászára, aki bár rettentő kreatív és sokmindenben nagyon egy hullámhosszon vagyunk, néha azért már nyesegeti túlbuzgó kreatívságomat.:) Róla elég ennyi, mert ő is szokta olvasni a blogot:)

2. Nincs jogosítványom. Megpróbáltam 5 éve, de mivel meghúztak mind az ötször a forgalmin, úgy gondoltam egy darabig elég. Meg vagyok győződve róla, hogy egy hatalmas összeesküvés része voltam, és senki a világon nem tudna meggyőzni arról, hogy rosszul vezettem:)

3. Rettentően foglalkoztat az öregedés. A 30 valami olyan rettegett korként közelít felém, hogy elszörnyedek ha belegondolok, hogy a 20as éveim úgy repülnek el mellettem, hogy nem tudom megfogni a pillanatokat. Ijesztő. És az sem vigasztal, amit mások mondanak, hogy ők bezzek sokkal öregebbek. Tudom. Akkor is gáz.:)

4. Gyerekkoromban vagy öt évig színjátszottam, ez töltötte ki minden szabadidőmet. Azt mondjak, az ilyen gyerekek elég extrovertáltak, én ennek ellenére egész gyerekkoromban elég zárkózott és szerencsétlen voltam. A dolog csak érettségi után ért be, azóta viszont nem tudom magam féken tartani, és kitör belőlem fékezhetetlen személyiségem. A munkám során ez hál istennek jól jön:)

5. Világéletemben azt hittem magamról, hogy liberális vagyok, de minél többet gondolkozom rajta, rá kell hogy ébredjek, hogy sokkal inkább vagyok konzervatív. No nem politikailag, utálom, hogy ezeknek a szavaknak manapság mindenki másodlagos jelentést tulajdonít. De egyre többet kapom magam azon, hogy a fejem csóválom, amikor a suliban a tinédzserekkel dumálok, és arra gondolok: "Istenem, hová tart ez a világ, bezzeg a mi időnkbben..." És ilyenkor jól meg is ijedek, és próbálok pozitívan és nyitottan hozzállni ezekhez a dolgokhoz. De be kell hogy lássam, nem megy.

6. Hat éve mikor beköltöztünk a belvárosba az összes szoba harsány színű antikolt festést kapott, a konyhám pedig meleg rusztikus mediterrán külsőt. Egyre inkább nem szeretem mostanában. Vágyom az egyszerű visszafogott szinekre, mint a zöld a barna és a bézs. Na pl ezt sem értem:)

7. Elszoktam az olvasástól. Gyerekkoromban imádtam a könyveket, szinte faltam őket. Az egyetem alatt viszont annyit kellett, hogy belecsömörlöttem. Manapság úgy érzem nem kapcsol ki, inkább fáraszt, mindegyiket csak elkezdem, de egyiknek sem jutok a végére. És ezt nagyon sajnálom.

Hirtelen ennyire sikeredett. Visszaolvasva kicsit hisztis-kesernyés lett, pedig mostanában egész jó kedvem van. Igaz csak az utóbbi időben. Na mindegy, lesz ez még így se. Most meg kéne neveznem ugye 7 embert, akinek továbbpasszolom ezt, de mivel jó szokásomhoz híven ezt is az utolsók közt válaszolom meg, elfogytak a delikvensek. Illetve marad az, hogy megszólitom tiszteletbeli netes öcsém Starfokkert, hogy tudom hogy uncsi hogy mindig őrá pattintom le a szót, de pötyögjön már be magáról valamit.:) Továbbá ott lenne még Vizimo, aki egy ideje szintén hallgatásba burkolózott. No meg persze Chili is, akit gondolom lefoglal az új konyha, és biztos százan megkérték már rá, de akkor max én leszek a százegyedik:) Na, csak összejött pár ember, annyira nem is rossz:)

Pumpkin once and for all - VKF XX. Többet nem tökölök :) Vagy mégis? :)


This soup is a fabolous winter comfort food and ecxellent for using up your Thanksgiving leftover pumpkins. Apple gives an additional sweetness to the sweet flavour of the pumpkin, and also makes it a little bit tart. Great combination, We simply loved it.

Ingredients

5 dkg bacon sliced (could be left out if you are a veggie :)) )
3 ts olive oil
1 leek
1 smaller pumpkin
1 apple
1 l stock (I prefer beef or chickenstock but anything will do)
thyme
1 dl cream
salt
pepper

Peel the pumpkin, remove the seeds, and cut into bigger chunks. In a preheated oven (370F / 180C) bake them until soft. If you want to save some time, you can put the pumpkin directly into the soup as well, and skip the baking part, but baked pumpkin is much sweeter.

Heat the oil in a large pot, roast the bacon in it for a couple of minutes, then put in the sliced up leek. Cook it stirring continuosly untill leek becomes soft. Pour in the stock and bring it to boil. Once boiling, put in the apple that you peeled scored and cut up beforehand. Also put in the pumpkin and thyme. Cook for 15 minutes (more if you skipped the pumpkin baking part) Puree and add cream and salt and pepper to taste. Serve it with extra cream or sour cream on top.

_________________________________________________________________

Úgy látszik sikerül tartanom a havi egy posztolást. Ez is valami, másra se nagyon van időm. Mikor megláttam hogy Októberben levesezünk, megörültem, mert ez legalább egy könnyű kör lesz. Levest ugyanis gyakran eszem. Legtöbbször valami krémlevest, vagy valami ázsiai ihletésű tésztásat. Csak ennek a körnek a tiszteletére vettem wonton (hun-tun) tésztalapocskákat, de majd inkább legközelebb, jól elvannak a mélyhűtőben. Úgy gondoltam, hogy ha már Október vége, vagyis Halloween, meg tökszezon, meg amúgy is a narancs örök őszi szín, miért ne legyen egy klasszikus sütőtök-krémleves. Azaz annyira talán nem klasszikus, de erről majd később. A gondolat úg ylátom többeknek megtetszett, mert többen készültek hasonló pályaművel. Sebaj :)

Ez a leves amúgy több okból is különleges számomra. Annak idején amikor majdnem egy éve elkezdtem blogolni, egy nagyon hasonló karakterű levessel debütáltam. Bár annak is igazándiból ennek a levesnek kellett volna lennie. Volt akkor ugyanis egy rettentő jófej diákom, B. aki azóta már nem a diákom, tudniillik lebabázott, viszont továbbra is lelkesen olvasgatja a blogot, néha még levelet is kapok tőle, meg újabb képeket a cseperedő nagyfiúról, ezúton is üdv nekik :))) Na mármost tőle kaptam egy almás sütőtökleves receptet, ami az egyik Culinaris főzőestről származott. Izgalmasnak tűnt a párosítás, és azzal szerettem volna inditani az oldalt akkor. A papírt persze annak rendje s módja szerint eltökítettem valahova, és mindig olyankor került elő, amikor éppen baromira nem volt aktuális töklevest csinálni. Most sem találtam meg, ezért csak kb-ra fejből ment a recept, valószínüleg a felét ki is hagytam a hozzávalóknak, no de sebaj, ez is egy változat. Majd B elküldheti nekem mégegyszer az eredetit, hátha ezúttal sikerül elraknom egy bombabiztosabb helyre:)

Hozzávalók:

5 dkg bacon apróra vágva (elmaradhat, enélkül vegább:)) )
olivaolaj
1 szál póréhagyma
1 kisebb sütőtök
1 szem alma
1 liter alaplé
kakukkfű
1 dl tejszín

bors

A sütőtökön kis darabokra vágva megsütöttem, de ha időt akarunk spórolni vele, a levesben is megfőhet.
Az olajon megpirítjuk a bacont, majd beletesszük a felkarikázott póréhagymát és kicsit megfonnyasztotjuk. Ezután felöntjük az alaplével és felforraljuk. Ha forr beletesszük a meghámozott és darabokra vágott almát, a kakukkfüvet valamint a sütőtököt. 15 percig főzzük lassú tűzön, (a nyers töknek valszeg több idő kell) majd botmixer pürésítjük. Sózzuk, borsozzuk, és belekeverjük a tejszínt.

Powered by Blogger.